A kiadó célkitűzései közé tartozik, hogy a keresztény nevelés és a hitoktatás területén nyújtson hasznos segédeszközöket a családoknak, nevelőknek és hitoktatóknak egyaránt, valamint fontosnak tartjuk Bosco Szent János életének, lelkiségének és pedagógiai módszerének minél szélesebb körű megismertetését.
Vezetője:
P. Ábrahám Béla SDB
Munkatársak:
Szabó Judit szabo.judit@szaleziak.hu
Kővári Péter kovari.peter@szaleziak.hu
A MÚLT (1925-1991)
A kezdeti nehézségek leküzdése után Don Bosco példája nyomán Magyarországon is felmerült a nyomdalétesítés gondolata. A rákospalotai Clarisseum Fiúnevelő Intézetben működött Don Bosco Nyomda alapját 1925. januárjában néhány nemesszívű adakozó vette meg. A rendi szükségleteket kezdetben két kézisajtóval látták el, 1926-ban már egy kézi meghajtású gyorssajtót is szereztek. 1927 januárjában Sarkadi J. Alajos nyomdászmester iparengedélyével nyílt meg az üzem . Ősszel már fűző és vágógépük is volt, s 4 növendékkel megkezdték a nyomdászképzést, 1928-ban pedig három új nyomdagépet vásároltak.
A nyomda vezetését kezdetben Ádám László szalézi szerzetes pap látta el, majd miután Ádám atyát elöljárói 1927. júniusában a visegrádi gyermekmenhely igazgatójává nevezték ki, utóda a nyomdában Pintér József szalézi papnövendék lett.
A Szalézi Értesítő 1927. januári számát már a motoros géppel nyomtatták ki nyolcezer példányban, első ízben használva a motort.
A személyzet természetesen kevés volt ilyen nagy munka elvégzéséhez, de az áldozatkész munkatársak itt is nagy segítségére voltak a szalézi atyáknak.
1929-ben a szalézi mű munkatársai és jó barátai régi óhajuk beteljesülését érték meg: nyomdagép alá került Lemoyne János Don Bosco életrajzának első kötete magyar fordításban.
A rövid idő alatt hatalmas arányban fejlődött a szaléziak kiadói tevékenysége, a Don Bosco Nyomda kiadványai elterjedtek nemcsak az ország területén, hanem a hazánk határain kívül lévő magyarok körében is. 1936-ig összesen 185 könyv jelent meg és hozzávetőleg 125 ezer példányban, amely abban a korban nem kis teljesítménynek számított.
Ebben a nyomdában dolgozott 1940-49-ig az 1953-ban kivégzett Sándor István testvér, akinek boldoggáavatása folyamatban van.
1950 után a történelem sötét korszaka következett, amely nem tolerálta az Egyház hitterjesztő munkáját. A nyomda további sorsa egy időre nem alakult olyan fényesen, mint korábban – a kommunista vezetés államosította többek közt ezt a nyomdát is, így látszólag vége szakadt ennek a műnek. A nyomdát „végleg” bezárták, és a felszerelését államosították.