Ha Don Bosco életéről, munkásságáról, megelőző módszerét alapul vevő szakirodalmakat olvasunk Don Bosco sohasem, mint szakember, hanem mint példakép, közvetlen vagy közvetett lelki vezető jelenik meg.
Napjainkban a celebek, tiszavirág életű sztárok világában van-e jelentősége a példaképnek, s ha igen, akkor min alapszik a gyermekek példaképválasztása?
A nevelés arra irányul, hogy az értékrendnek megfelelően segítse a pozitív példakép választását és követését. Ezek lehetnek valós élő vagy történelmi személyek, irodalmi hősök, de az egyéni beszámolók alapján a legmeghatározóbb a személyes modellnyújtás. A gyermekek fejlődésében a példaképválasztás egy folyamat, amelyet először a kevésbé tudatos utánzás, majd főleg pubertás és ifjúkorban a tudatos követés, a példaképválasztás követ. A példaképválasztás alapja lehet egy érzelmi vonzalom, szimpatikus magatartás, vágyott életmód, életforma képviselője iránti rajongás stb. Építően akkor hat, ha pozitív értéket képvisel, segíti az önálló döntést és a proszociális magatartás kialakulását. Ehhez azonban erőfeszítésekre van szükség. Ha szinte megvalósíthatatlanul irreálisan magas ez a szint, akkor csak elégedetlenséget szül az egyénben, de ugyanúgy káros, ha alig kíván tetteket a példakövetőtől. Ezt főleg a médiából a gyermekek felé irányuló hamis információk váltják ki. A kevés ismeretet igénylő, sőt sokszor a tudással szemben a butaságot, primitívséget előtérbe helyező kvízjátékok, valóság show-k, stb. pont azt erősítik, hogy nem kell erőfeszítéseket tenni, a sikert, az anyagi jólétet könnyen el lehet érni. A boldogság alapja az anyagi jólét és a sztár-lét. Fokozza ezt még a médiából, a fogyasztói társadalmat erősítő reklámokból feléjük áramló felszólítás is, hogy fogyassz, bulizz, élvezd az életet, szerezd meg, stb. Mivel a megszerzés módjára nincs minta, az odavezető utat nem reklámozzák, tanult stratégiák, értékek nélkül kudarc esetén nő az elkeseredés, esetenként a bűnözést is kiváltva. Természetesen nem kicsinyelhetjük le a könnyű műfajt, az ifjúsági kultúrát, de az, ahogy közvetítik a siker felé vezető utat, a sztár-létet, az irreálisan alacsony példaképválasztás irányába hat. Az új ideálok talán nem is tudják, de az ő felelősségük is igen nagy, hiszen jelenleg csak azt tudhatják róluk, hogy ők győztesek, sztárok, jó anyagi körülmények között élnek, milyen a magánéletük, hány országban jártak, mintegy a könnyed, felhőtlen, felelősségnélküli életmód képét közvetítve. Köztük többen is vannak, akik velünk egyező értékrendet vallanak, őket kéne megnyernünk, hogy beszéljenek arról, milyen erőfeszítéseket tettek, mennyit tanultak s eközben milyen velejáró kudarcaik, bánataik, örömeik voltak. Mit jelent a siker, mennyit kell tanulni, és mennyi áldozatot kell hozni nap, mint nap ahhoz, hogy az fenntartható legyen. Így a gyermekek, fiatalok számára megfogalmazódhat a tanulás szükségessége, a tanulás, mint érték, megalapozódhatna a tanulási motiváció és mindaz a közért végzett tevékenység szükségessége, amelyekről e személyek hiteles példát tudnak adni. Ők segíthetnének rámutatni arra, hogy amit ők tesznek, azt a közvetlen környezetünkben többen is gyakorolják. Amennyiben ezen személyeket meg is tudnák nevezni, s őket megnyerni, úgy azok a „névtelen”, példamutató életet élő emberek is érdekessé, közvetlenül megismerhetővé válnának. Ezzel újabb lehetőséget kínálva a modellkövetésre. Talán így a fiatalok közül is többen a „jó ügyek” elkötelezettjévé, példakövetőjévé majd követetté válnának. Soha sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nevelőmunkánk színvonala függ attól, hogy mennyit követelünk, milyen példákat ismertetünk meg, s mi magunk is milyen személyes példákat nyújtunk.
Don Bosco nevelőmunkája nemcsak az elfogadó szereteten, hanem a mintaadáson is alapult.
„Sosem szabad félnünk sokat követelni a fiúktól. Először azonban saját tanúságtételünkkel kell magunkkal ragadnunk őket. Ebben is követnünk kell Jézust, aki »dolgozni, majd tanítani kezdett«. Először dolgozott és csak azután tanított. A fiúknak nincs szükségük sem gyűlésekre, sem szónoklatokra, sem szentbeszédre. Nagyon érzékenyek azonban példaképeik varázsára, azok viselkedésére. Nagyon rossz hallgatók, de tökéletes követők. A szerint cselekszenek, amit látnak, nem pedig a hallottak alapján. A lelki magasságok meghódítói oda vezethetik követőiket, ahová csak akarják.”
Rózsáné Czigány Enikő, szalézi munkatárs írása
Felhasznált irodalom:
Adolfo L’Arco (1998): Neveljünk úgy, mint Don Bosco. Reprografia, Bratislava, 38.o.
